Óvodapedagógusok:
Gonda Ernőné óvónő
Papp Renáta

Dajka:
Nagy Alexandra dadus néni

14 büszke nagycsoportos óvodás

5 évesek lettünk! Nagy szó ez a csoport életében, végre mi is nagycsoportosak minden privilégiumát élvezhetjük!!!

Mehetünk úszni (mert meghaladjuk a kellő magasságot),  korcsolyázni (mert már egészen jó az egyensúlyérzékünk), focizhatunk (mert többé kevésbé betartjuk a szabályokat ), rokyzhatunk, néptáncolhatunk, ha ahhoz van kedvünk (vagy a szüleinknek).

Mehetnénk Mikuláskupára, különböző rendezvényekre, de a „nagy” nagyoké az elsőbbség. Nem csoda, ők már másodjára nagyok, és valljuk be, jóval gyakorlottabbak, és mi sokat tanulunk tőlük. Szerepelhetnénk az ovis, és kerületi rendezvényeken, de kicsit még bátortalanok vagyunk, ezért még csak velük együtt érezzük igazán jól magunkat.

Már nagyon vágyunk olyan programokra is, amik az ovin kívül vannak.  Az óvónénik megígérték, lesz jópár ilyen élményben részünk. Olyan kíváncsiak vagyunk !!!!

Szeretjük a csoportszobánkat, nagyon jól érezzük magunkat benne, jó kis kuckós, (bár néha nehéz betartani azt a szabályt, hogy a legós szőnyegen csak hárman játszhatunk, igaz, ha többen vagyunk, mindig veszekszünk) . Mindig van hely mozgásos játékra, trambulin, Top csésze, „birodalmi lépegető”, billegő deszka, „bili forgó” , hogy a csoportszobán belül is levezethessük (nem kevés) energiánkat.

A „nagy” nagyok botsáska bölcsijéből kaptunk négy apróka botsáskát, akik egy hónap alatt nagyot nőtek a terráriumunkban. Kicsit lusták, mert csak lógnak a hálón, meg rejtőzködnek, de mi mindig megtaláljuk őket . Olyan jó nézni őket, ugyanúgy, mint a „Tündérkertet”, ami igazi mesevilág.

Van mini víztisztítónk, amit a mi Éva nénink, nemigen tudott volna megépíteni a „nagy” nagyok Erika nénije nélkül, de közös erővel ez is sikerült ! Nem ám csak az udvarunkban komposztálunk, de nem ám! Mini komposztálónk van a csoportszobában, ahol megfigyelhetjük, hogy melyik anyag hogyan, és mennyi idő alatt bomlik le. Ebben a komposztálóban kitűnően érzik magukat a gilisztáink is, akiket a kiserdőnk telepítése közben kértünk meg, legyenek a segítőink. A járataik a mini komposztálónkban jelzik, hogy merre végzik a dolgukat. Szeretünk mindent meglesni, bogarat, mohát, pókot (a pohárnagyítónk védi őket is, meg a félős társainkat is).

Óvónénink megismertetett bennünket sok új ízzel, amit kicsit kételkedve kostoltunk meg, de ma már vígan rágcsáljuk, édesburgonya, cékla, karalábé, sütőtök (nyersen gyalulva, mint a chipsz), cékla, alma, répalé (amitől szuper vámpír szájunk lesz), aszalt gyümölcsök, birsalmasajt (amik jobbak, mint a gumicukor).

Hét fiú és hét lány jár a csoportunkba, már csak azért is, hogy tudjunk párt választani magunknak, ha kettesével megyünk (ebből már most is néha párkapcsolati problémák adódnak, de nem lehet elég korán kezdeni…).

Óvónénink, dadusnénink tyúkanyóként nevel, vigyáznak ránk, mi pedig boldogan vagyunk a kiscsibéik!